Egyszer azt olvastam egy számmisztikával foglalkozó könyvben, hogy az ember 49. éve, azaz a 7. hetes azért fontos, mert addigra fel kell dolgoznia a múltját, tisztában kell lennie magával: mit hozott, mik az erősségei, a múltbéli fájdalmaknak már bölcsességé kellett válniuk. Ily módon szellemi-lelki értelemben újraszületettként kezd új karma építésébe. Ha ezt lefordítom az emberi élet hagyományos szakaszaira, olyan, mintha ekkor érnénk el a felnőttségünket. Egészen szívvidító dolog, de totálisan szembe megy korunk szokványos gondolkodásával.
Tegyük a kezünket a szívünkre! Hányszor gondoltuk azt, persze még fiatalabban,hogy egy ötven éves ugyan már minek teper? Kinek? Mit akar még? De ha megfordítom a fókuszt? Akkor az jön ki, hogy éppen nem vége van valaminek, hanem elkezdődik a spirituális, szellemi, lelki felnőttkorom.
Te mit gondolsz ?
